Elküldöm ezt a lapot a barátomnak!

Rákosi Mátyás

Eredeti neve Rosenfeld Mátyás (Ada, 1892. március 9. – Gorkij, SzU, 1971. február 5.) a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Dolgozók Pártjának első- és főtitkára, államminiszter és miniszterelnök.

Fiatalként a szociáldemokrata párt tagja lett.  Az I. világháborúban az orosz fronton harcolt, ahol 1915-ben hadifogságba esett. Innen megszökött, és Szentpétervárra ment. Hazatérése után belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaság idején helyettes kereskedelmi népbiztos, majd a szociális termelés népbiztosa volt.

1920 és 1924 között a Komintern megbízásából részt vett több közép-kelet európai kommunista mozgalomban. 1924-ben visszatért, rá egy évre letartóztatták, és lázadás vádjával 8 és fél év börtönre ítélték, majd egy újabb perben életfogytiglant kapott. 1940-ben, amikor a Szovjetunió visszaadta az Orosz Birodalom által 1849-ben zsákmányolt magyar hadilobogókat, a kétoldalú egyezmény egyik feltételeként Rákosi Moszkvába távozhatott.

A Szovjetunióban a munkásmozgalom hőseként fogadták. Bár eleinte megdöbbentették a sztálini politika által radikálisan megváltozott viszonyok, később mindenben követte Sztálint és az SZKP-t. Az emigráns Magyar Kommunista Párt vezetője volt. Ekkor ismerte meg leendő feleségét.

1945. január 30-án érkezett haza a Szovjetunióból, és hamar nagy befolyásra tett szert a politikai életben. A politika volt a „hobbija”, amely élete minden percét kitöltötte. A Magyar Kommunista Párt, majd 1948-tól  a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára lett. 1945-től miniszterelnök-helyettes államminiszter. Az 1945-ös parlamenti választás után a szovjet csapatok és a kommunista irányítás alatt álló politikai rendőrség segítségével megkezdte az úgynevezett szalámitaktika érvényesítését, fokozatosan felszámolva a kisgazdákat és a többi demokratikus pártot.

Rákosi-korszak

az 1949 és 1956 között időszak közkeletű neve. Névadója Rákosi Mátyás kommunista politikus volt, aki 1948 és 1956 között az MDP főtitkári, majd első titkári, valamint 1949–1952-ben a Minisztertanács elnök­helyettesi, ill. 1952-1953-ban annak elnöki posztját töltötte be. Legfon­tosabb ismertetőjegyei az egypártrendszer, a kommunista párt (MDP) csúcs­vezeté­sének alárendelt államélet, a társadalom kommunista indoktrinációja, és a lakosságot permanens rettegésben tartó terrorrendszer voltak. 1950 és 1953 között az ügyészségek több mint egymillió büntetőeljárást kezde­mé­nyeztek, és 390 ezer elmarasztaló ítéletet hoztak. A koholt vádakon alapuló ún. kon­cepciós perekben több tucat »osztályidegent« és munkásmozgalmi vezetőt – köztük Rajk Lászlót – ítéltek halálra. Gazdasági szempontból gyors és ész­sze­rűtlen iparfejlesztés, valamint a lakosság fogyasztásának drasztikus vissza-fogása jellemezte a korszakot. Ezekben az években teljesedett ki a kötelező tervutasításokra épülő centralizált tervezési és irányítási rendszer, amelynek lényege a piaci mechanizmusok kiküszöbölése és a különböző ver­senymozgalmakban kifejeződő mennyiségi elv túlhajszolása volt. Megkez­dő­dött a mezőgazdaság kollektivizálása is, amely azonban a parasztság ellen­állása miatt csak részleges eredményekkel járt. A diktatórikus viszo­nyok és az életkörülmények romlása miatti növekvő elégedetlenkedés szol­gáltatta az okot az 1956-os forradalom és szabadságharc kirobbanásához.

A diktatúra módszere: terror és megfélemlítés

1947 után Rákosin egyre inkább úrrá lett a megalománia, lassanként a hatalom rabjává vált. A Rákosi-kultusz fokozatosan kiépülve az 1950-es évek elejére érte el tetőpontját, ekkor kezdték a „népek bölcs vezére”, valamint a „Sztálin legjobb magyar tanítványa” jelzőkkel illetni. 1952-53-ban a Minisztertanács elnöke (azaz miniszterelnök) volt.

A nevével jelképezett korszakban az emberi jogok súlyos sérelmet szenvedtek. Sokakat ért megtorlás: a koncepciós perekben kivégzettek száma száz és kétszáz fő közé tehető, 40 ezren voltak rendőri őrizetben, illetve internálva, közel 13 ezer főt (két és fél ezer családot) kitelepítettek, kitiltottak Budapestről. 1950-53 között 1 millió embert vontak ügyészi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek. A rövidesen bekövetkező változások során hozott közkegyelmi rendelet 748 ezer embert érintett.

Sztálin halála után, 1953-tól pozíciója gyengült és az új szovjet vezetés Rákosit leváltotta a kormány éléről, bár pártfőtitkári posztját megtarthatta. A kormány élére Nagy Imre került, aki 1953 júliusában új kormányprogramot hirdetett.

A gazdaság a II. világháború után

A gazdaság a háborús pusztítás, a szovjet megszállás és jóvátétel miatt összeomlott.

•          Az ipari termelés 1/3-ára esett vissza
•          Élelmiszer-fejadagot vezettek be
•      A világgazdaság legnagyobb inflációja→ pengő elértéktelenedett

↓

Az állam megőrizte vezető szerepét a gazdaságban.

1946: szénbányákat, erőműveket, nehézipari üzemeket államosították
         USA visszaadta a MNB aranykészletét→ Ft bevezetése

1947: hároméves terv

Az 1944. december 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. március 17-én kihirdette a földreformrendeletet. Kárpótlás nélkül felosztották az összes 1000 holdnál nagyobb birtokot, valamint a háborús bűncselekményért elítélt személyek földbirtokait. Az előírásokat számos helyen megsértették, ennek ellenére vitathatatlan, hogy a mezőgazdaságból élők nagy többsége haszonélvezője volt a földreformnak.

A pengő teljesen elértéktelenedett a világtörténelem legnagyobb mértékű inflációja során. Saját erőforrásokra támaszkodva, illetve a Nemzeti Bank amerikaiaktól visszakapott aranykészletét felhasználva 1946. aug. 1-jén bevezették az új pénzt, a forintot. A gazdasági stabilizáció legfontosabb lépéseként sikeresen megfékezték az inflációt.

Kezdetben a Szovjetunió is részt vett a Marshall-terv nemzetközi megvitatásában: nem az amerikai segítséget, hanem a feltételeket és a módszereket ellenezte. Molotov szovjet külügyminiszter megakadályozta, hogy az ellenőrzése alatt álló kelet-európai országok elfogadják, így Magyarország sem tudta igénybe venni a Marshall-segélyt.

A Marshall-tervegy ismert nemzetközi segélyprogram volt a második világháború után, amely George C. Marshall amerikai külügyminiszterről kapta a nevét. Marshall 1947. június 5-én átfogó amerikai segélyprogramot hirdetett meg minden olyan háború sújtotta európai ország számára, amely az újjáépítésben hajlandó volt az Amerikai Egyesült Államokkal (USA) együttműködni.

Az újjáépítés gyorsan haladt: erőltetett tempóban folyt a romeltakarítás, alig húsz hónap alatt sikerült a hidak felét helyreállítani, működőképessé vált a gépjárműállomány jelentős része, s az amerikaiaktól vásárolt mozdonyok üzembe helyezése jelentősen hozzájárult a gazdasági vérkeringés beindulásához.

A gazdasági stabilizáció együtt járt az állami irányítás fenntartásával. A pártok programjának megfelelően 1946-ban államosították a szénbányákat és a fontosabb nehézipari üzemeket. Az ezt követő államosítások és a tervgazdálkodás bevezetése azonban már túlhaladta a Kisgazdapárt által elfogadhatónak tartott beavatkozás mértékét.

A hároméves terv

Az 1947-ben bevezetett hároméves terv jelentős fejlesztéseket irányzott elő mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. A végrehajtás során azonban – köszönhetően a politikai erőviszonyok megváltozásának - arányeltolódás következett be a mezőgazdaság fejlesztésének rovására. A gazdaság szerkezetében mélyreható átalakulás indult meg: az iparon belül a nehézipari termelés jelentősen növekedett, míg a könnyűipari ágazatok háttérbe szorultak.

1949-re kiépítették az egypártrendszerű diktatúrát Magyarországon. Teljes körű államosítást hajtottak végre a mezőgazdaságban, az iparban és az oktatatási rendszerben.

A gazdasági fordulatot 3 esemény is előrevetítette:

• a gazdaság széleskörű államosításának programja
• Marshall-terv elutasítása
• KGST megalakulása, csatlakozás a szervezethez

Gazdaságpolitika a Rákosi-korszakban

1949-től Rákosi Mátyás kezében összpontosult a hatalom. Rákosiék a gazdasági szerkezet átalakítása során is a szovjet modellt másolták: a legfontosabb célnak a gyors iparosítást, főleg a nehézipar fejlesztését, illetve a mezőgazdaság kollektivizálását tartották. 1948-49 folyamán rendeleti úton államosították a 100, majd 10 főnél több munkást foglalkoztató üzemeket, gyárakat, megszüntették a tőzsdét, nyílt törvénysértésekkel és koncepciós perekkel teremtették meg az állami tulajdont, számolták fel a piacgazdaságot.

Az iparfejlesztés követelményeit ötéves tervekben fogalmazták meg, s akárcsak a Szovjetunióban, menet közben emelték a tervszámokat. A célokat a lehető leggyorsabban akarták teljesíteni –„a határ a csillagos ég”, jelentette ki egy beszédében Rákosi, ezért a nemzeti jövedelem kirívóan magas hányadát fordították nehézipari beruházásokra. Az ipari termelés 1938-hoz képest 3-szoros lett, az ipar évi növekedése 1949-53 között 20% körül mozgott. Hatalmas nehézipari központok jöttek létre: Diósgyőr, Ózd, Dunaújváros, Várpalota, Leninváros, ám a lakosság fogyasztási cikkekkel való ellátásában súlyos gondok jelentkeztek.

A mezőgazdaság szocialista átszervezését 1948 februárjában még fokozatos, önkéntességen alapuló folyamatként képzelték el. A Kominform új politikájának hatására azonban Rákosi augusztusban bejelentette a folyamat felgyorsítását: a mezőgazdaság kollektivizálását 3-4 év alatt meg kell valósítani. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek a TSZ-ek szervezése azonban lassan haladt: a parasztság ellenállt, ragaszkodott földjéhez és önállóságához. 1953-ban a megművelt földterület kétharmada még mindig magángazdák kezében volt – több százezren azonban végleg felhagytak a gazdálkodással, s a nehéziparban vagy a nagy beruházások építkezésein segéd- vagy betanított munkásként dolgoztak. A mezőgazdasági termelés szintje nem érte el a háború előttit; Magyarország a Rákosi-korszakban –történelme során valószínűleg először- kenyérgabona és bor importjára kényszerült.

Az első ötéves terv (1950-54)

Erőteljes, fokozott ütemű iparfejlesztési programot írt elő.

• a beruházások 50%-át az iparba tervezték, a mezőgazdaságba mindössze 18%-ot (a tervezett 30 % helyett)
• az iparon belül a nehéziparba irányult a beruházások 90%-a
• a mezőgazdaság, a könnyűipar és az élelmiszeripar nem fejlődött
• Magyarországot a szén és acél országává akarták tenni (Gerő hirdette meg) - az ország adottságait tekintve irreális célkitűzésnek bizonyult, és beláthatatlan következményekkel járt

A kibontakozó regionális kis-hidegháborúban Rákosi Magyarországot frontországnak képzelte el. A nagyüzemi munkásságot a sztahanovista munkaversennyel a végsőkig kihasználták, hiába végeztek megfeszített munkát, az óriási eredményekről szóló propaganda ellenére azt tapasztalták, hogy nincs az üzletekben elég hús, zöldség, gyümölcs, és nem kapni alapvető háztartási és ruházati cikkeket sem. A szükségletek helyett a terv, a minőség helyett a mennyiségi szemlélet uralkodott a termelésben, minek következtében az egyébként áruhiányos gazdaságban eladhatatlan, selejtes termékek tömege halmozódott fel. Az eredmény lesújtó volt: 1951-ben a kormány a jegyrendszer ismételt bevezetésére kényszerült.

KGST

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa a közép- és kelet-európai szocialista országok gazdasági együttműködési szervezete a hidegháború alatt. 1949. január 25-én hozták létre Moszkvában szovjet kezdeményezésre, miután világossá vált, hogy a Marshall-terv a Szovjetunióra nem fog kiterjedni, ugyanakkor veszélyes vonzerőt jelenthetett a Jalta után a szovjet érdekszférába került országok számára.

1949-ben a Szovjetunió, valamint öt szocialista ország - Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és Románia - állami és pártvezetői aláírták a KGST Alapokmányát. A KGST egyeztette a tagállamok népgazdasági terveit, és ennek alapján hosszú lejáratú egyezményekkel szabályozta a kölcsönös árucsere forgalmát. A megállapodásokban pontosan rögzítették a szállítandó áruk listáját és mennyiségét, az egyezmények teljesítése azonban idővel egyre jobban akadozott. A két vagy többoldalú szakosítási és együttműködési megállapodások alapján egy-egy iparágban a tagországok belső igényeit messze meghaladó termelőkapacitásokat hoztak létre. A szakosodás keretében kiemelten fejlesztett üzemek azonban nem a világpiac magasabb követelményeihez, hanem a Szovjetunió szükségleteihez igazodtak. A kis európai KGST országok felduzzasztott nehézipara rendkívül sok nyersanyagot és energiát fogyasztott. Ezeket az igényeket a Szovjetunióból fedezték, ahol az új ásványlelőhelyek feltárására, valamint a kőolaj és földgázvezetékek lefektetésére a KGST hatalmas közös beruházásokat szervezett. A létfontosságú energiahordozók behozatala terén a kisebb tagállamok egyoldalú függőségbe kerültek a Szovjetuniótól. A KGST sosem alkotott közös vámterületeket, nem teremtette meg a tőke és a munkaerő szabad mozgásának feltételeit sem.

Társadalmi hatás

Az első ötéves terv a hadiipar és a hadsereg fejlesztésével, az alapanyag-termelő iparágak (bányászat, kohászat, acélipar) egyoldalú erőltetésével az életszínvonal zuhanását okozta. A minőség és a korszerűség háttérbe szorultak a mennyiséggel szemben (sztahanovista-mozgalom). Bár az ipar dinamikus fejlődésnek indult és felszívta a munkaerő-felesleget, az elhanyagolt infrastruktúra mégis hátráltatta a növekedést, a mezőgazdaság kevés fejlesztési forráshoz jutott: zavarok keletkeztek a közellátásban. Az 1949. szeptember elsejével eltörölt élelmiszerjegy-rendszert 1951. januártól vissza kellett állítani, és bár ezt a következő év februárjában eltörölték, az új általános ár- és bérrendezés a fogyasztói árak jelentős emelkedését, a vásárlóerő csökkenését eredményezte, az 1949 és 1956 közötti terv-és békekölcsön kampányok (a lakosság vásároljon állami kötvényt) is hozzájárultak a reáljövedelem és a fogyasztás drasztikus visszaeséséhez. Az állami mintagazdaságok és gépállomások létrehozása az állam monopolhelyzetét erősítette, egyúttal a politikai célok megvalósítását szolgálta. A mezőgazdaság kizsigerelésével, a kollektivizálással, a kötelező beszolgáltatás (a mezőgazdasági jövedelem elvonása, és a nehéziparba történő áramoltatása) és adó bevezetésével megrendült a parasztságnak a földtulajdon biztonságába vetett bizalma. A termények és jószágok kötelező beszolgáltatása ("padlássöprések"), a módos parasztok (kulák) likvidálása, internálása, a büntetőperek, a társadalmi ellentmondások, és a gazdasági aránytalanságok rendkívül feszült politikai helyzetet eredményeztek.

Összefoglalva:

•          Az életszínvonal 1949-től 1952-ig mintegy 20%-kal csökkent
•         Ellátási gondok→1951-ben újra jegyrendszer
•          Rettegés, félelem légköre uralkodott

1949: Új alkotmányt

•         államforma: népköztársaság
•         megszűnt a köztársasági elnök tisztsége→ Elnöki Tanács (kollektív államfői testület)
•         elnöke: Szakasits Árpád
•         törvényerejű rendeleteket hozott
•          országgyűlés működése formálissá vált: évente 2-3-szor ülésezett és elfogadta az Elnöki Tanács intézkedéseit
•          megszűnt a bíróság és az ügyészség függetlensége
•          pártirányítás alá kerültek a szakszervezetek, szakmai szervezetek és az oktatási intézmények

1950: Tanácsrendszer

•         megszűnik az önkormányzatiság
•         a párt utasításait hajtják végre 

vissza az elejére

Forndron Éva